Egy termékeny balatoni nyár gyümölcse – Kotsis Iván rejtélyes kéziratának születéséről

Kotsis Iván életművében tervezői, tanári és szakírói tevékenységei egymással szorosan összefonódó területeket jelentettek. Nagy szakmai tudását publikációk, jegyzetek, könyvek őrzik. Létezik azonban egy kézirat, mely eddig rejtve maradt a nagyközönség elől.

Kotsis Iván oklevele megszerzését követően, 1911 őszén került az újkori építészeti tanszékre Hültl Dezső adjunktus mellé tanársegédnek. Már a kezdetekben megmutatkozott jellegzetes – szigorú, mégis emberséges – tanáregyénisége, melynek köszönhetően igen nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett diákjai körében. A Megfagyott Muzsikusban már 1912-ben megénekelték tanítványai:

„Ifjú asszisztensünk: Kotsis Iván
Renaissanceból igen sokat kíván.
De mi úgy megszerettük a télen
Tripoliszba küldtük közköltségen”

Csasznek Géza Kotsis mozin című – Arany János Családi köre által ihletett – tréfás költeménye, amely szintén az építész kar diáklapjában jelent meg, a vetített képes újkori építészettörténet előadások hangulatát idézi meg:

„Péntek van és este ki-ki nyugalomra,
Kotsis az újkorit ásítozva mondja.
Egy hallgató meglóg, neki megy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

És a hallgatóság, mely figyelni restel,
A padra lefekszik hosszan elnyúlt testtel,
S mire egy palazzó feltűnik a vásznon,
Mindenki szemére ráborult az álom.”

Az építészképzésben egészen 1930-ig a tervezés és az építészettörténet szorosan összetartozott. Ez utóbbi stúdium előadásból és még több óraszámú gyakorlatból állt, amely során általában valamilyen megadott stílusban kellett a hallgatóknak tervezniük. Kotsis elengedhetetlennek tartotta az építészettörténet oktatását, ahogyan azt is, hogy ezt a munkát gyakorló építészek végezzék. „Az építészettörténetet úgy kell tanítani, hogy a hallgató ne csak megértse, hanem szépségeit meg is érezze, s hogy inspirálja őket. Félig tudományos, félig művészeti stúdium legyen. Ezért olyan tanár tanítsa, aki az alkotóművész szűrőjén keresztül adja át az anyagot a hallgatóságnak […].”

Kotsis bár tervezőként idővel elhagyta az építészettörténeti stílusok formáit, termékenyítő hatásuk és fegyelmező erejük számára a későbbiekben is inspirációs forrásként és támaszul szolgált. „[…] ha nem dolgoztam volna magamat annak idején a történeti stílusokban való tervezésen keresztül, nem lett volna elég ízlésbeli, valamint arány- és formaérzékbeli alapom. A történeti formákkal való foglalkozás ezenfelül a legjobb iskola a fegyelmezett építészi gondolkodás elsajátítására is […].”

Hagyatékának részeként a Lechner Tudásközpont szakkönyvtárába került Újkor építészete című összefoglaló mű saját kézzel rajzolt ábrákkal kísérve mutatja be Európa építőművészetét a 15. századi itáliai reneszánsztól egészen a magyar klasszicizmusig. A rendelkezésünkre álló források alapján, a nagy szürke kartondobozban megbúvó oldalakból felépülő kézirat lehet az a mű, amelyet Kotsis – az önéletrajza szerint – a műegyetemről való méltánytalan eltávolítása után állított össze. „Élményszerűen szép nyarat töltöttem 1949-ben a Balatonon, ahol kertemben két hónapon keresztül napestig rajzoltam az illusztrációkat, ezerkétszázon felüli ábrát, jól kifejező ceruzatechnikával […]. Mire befejeztem, a kiadhatás lehetősége is megszűnt, […] a kommunista irányítás alatt álló Tudományos Akadémia nem engedte meg kinyomtatását. Boldog voltam, hogy hosszas utánjárás után kéziratomat épségben vissza tudtam kapni.”

A szerző országok szerint, időrendben mutatja be az építészettörténet alakulását. A kézirat oldalpárjain a gépelt szöveges részek és az illusztrációkkal teli tablók kéz a kézben járnak. Az egyes „fejezetek” hol építészek, hol bizonyos épülettípusok, illetve „tartalmuk szerint egybefoglalható” épületek köré rendeződnek, melyeket alaprajzok, homlokzatok, különféle metszetek és perspektivikus rajzok tesznek befogadhatóbbá.

A mű Kotsis Iván írásaként való azonosításában nagy segítséget jelentett a kézirat egy, a családtól kapott, hozzávetőleg azonos tartalommal bíró, kisebb formátumú mappába rendezett verziója, amelyhez előszó valamint szerző- és címmegjelölés is tartozik. Kotsis ebben az előszóban hangsúlyozza, hogy azért tulajdonított nagy jelentőséget az alapos, precíz illusztrációnak, mert „az architekturát legjobban rajzban lehet kifejezni és az épület jellegét kihangsulyozottan visszaadni […].” Nem beszélve arról, hogy az „építészekhez mindig kevés szóval kell szólni, az ábrákból többet, szívesebben és maradandóbban értenek, mint a szövegből”.

Kotsis Ivánhoz a korstílusok közül – saját elmondása szerint – az olasz reneszánsz állt a legközelebb, mely vonzalma hosszabb-rövidebb itáliai tartózkodásainak köszönhetően fejlődött ki benne. A szóban forgó kézirat Olaszország építészetével foglalkozó része az egész műnek több mint egyharmadát teszi ki, a római San Pietro épületét például három egységben tárgyalja a szerző. Ugyancsak terjedelmes a francia és a német építészet történetére vonatkozó anyag, de az európai országok mellett egy rövid kitekintést tesz az észak-amerikai építészetre is.

Kotsis művének kiindulópontjai minden bizonnyal személyes élményei és emlékei, valamint tanulmányútjai alkalmával skiccelt vázlatrajzai voltak. „Mindenütt vázlatkönyvvel napestig jártam és rajzoltam az épületekről, valamint feljegyzéseket készítettem […].” Feltehetően egy általa „nyersen” szerkesztett segédanyag – melyet felhasználva és csiszolgatva azután az Újkor építészete született – már rendelkezésre állt előadásai során is. E feltevést alátámasztja a szerző gondolata, miszerint az előadási anyag csökkentésének legjobb módszere, ha a tanár maga írja meg a könyvét.

A szerző számára oly kedves, sajnos kéziratban maradt írás már a maga korában is különleges értékkel bírhatott. Ezt többek között Pogány Frigyes – vélhetően erre az írásra vonatkozó – gondolata is alátámasztja: „tömören, lényegre koncentrálva és egyúttal vizuális élmény erejével tudatosítja az építészet történeti fejlődését és ízig-vérig építészi magatartást, szemléletet tükröz”. Kotsis Iván az Újkor építészete című kéziratának egyes részei a május 10-én nyíló Kotsis-fivérek kiállítás keretében lesznek láthatóak.

Fotó: Lechner Tudásközpont / Kis Ádám

Források:
Az újkor építészete című kézirat (A Lechner Tudásközpont szakkönyvtárából)
Kotsis Iván: Életrajzom. Szerk.: Prakfalvi Endre. HAP Tervezőiroda Kft. és Magyar Építészeti Múzeum, 2010.
Megfagyott muzsikusok 1898-1974. Szerk.: Gerle János. Bercsényi 28-30, 1987.
Csonka Pál: Nekrológ Kotsis Iván elhunyta alkalmából
Szontagh Pál: Tudós tanár – tanár tudós: Dr. Kotsis Iván építészprofesszor
Dr. Szentkirályi Zoltán: Adatok a magyar építészképzés történetéhez