Nők és építészet: éppen nőnapon született az első magyar építésznő

120 éve, 1898. március 8-án, azaz a mai nőnap időpontjában született Pécsi Eszter, az első nő hazánkban, aki építészmérnöki oklevelet szerzett. Diplomáját szintén nőnapon, 1920. március 8-án vette át a Műegyetemen. A nehéz sorsú, hétgyermekes kecskeméti családból származó kislány élete ma is az akarat és a küzdés példája minden ember számára.

Nemzetközi nőnap, március 8. Hölgyek, lányok, asszonyok, virág, csokoládé. Nos, ilyesmiről még szó sem volt 1898 tavaszán, mikor világra jött a leendő első magyar mérnöknő, Pécsi (született Pollák) Eszter Kecskeméten. Három évtizeddel korábban 1857. március 8-án mintegy negyvenezer New York-i munkásnő lépett sztrájkba, hogy egyenlő béreket és a munkaidő-csökkentést harcoljon ki. A bátor kiállásra emlékezve 1917 óta – hazánkban hivatalosan 1948 óta – ezen a napon ünnepeljük a nőket.

Pécsi Eszter nőnapon született tehát és életében éppen azokat a célokat demonstrálta, mint a New York-i munkásnők: egyenjogúságért, megbecsülésért és azonos feltételekért küzdött, szép sikerekkel.

1915-1919-ig Berlin-Charlottenburgban folytatott műszaki tanulmányokat a Technische-Hochschuléban. Még nem végzett, mikor idehaza is megnyílt a Műegyetem a női hallgatók előtt, ezért inkább hazajött és itthon fejezte be tanulmányait. Egyike volt annak a négy nőnek Sternberg-Várnay Marianne, Máhrer Villma és Simonyi-Hajós Irma mellett, akik a hazai mérnökképzés budapesti intézményében elsőként tanultak – tudjuk meg a Wikipédiáról.

1920. március 8-án, 22. születésnapján vehette kezébe építész diplomáját és egy percig sem volt kétséges számára, hogy használni is szeretné a megszerzett tudást. Másfél évvel később összekötötte életét a nála két évvel fiatalabb modernista építésszel, Fischer Józseffel. Két fiuk, György és János is építész végzettséget szereztek.

A diploma megszerzését követően Pécsi Eszter a Guth és Gergely mérnökirodában helyezkedett el, ahol hamarosan már mint vezető tervező dolgozott 1930-ig. 1931-től férjével közös építész-vállalkozásba kezdtek, mely a negyvenes évek végéig működött. Fischerrel együtt tagja volt a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusának (CIAM). Elsősorban statikusként vált ismertté, az ő munkája volt például a margitszigeti fedett uszoda, a Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terve.

1949-ben lett a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának munkatársa, ahol főmérnöki pozícióban is dolgozott. 1957-ben politikai okokból felmondtak neki, így disszidált, előbb Bécsben, majd 1958-tól New Yorkban dolgozott statikusként. Több épületen is együtt dolgozott Breuer Marcellel, később, már a Skidmor, Owing and Merrill iroda munkatársaként ő készítette a Hotel Americana és a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit.

Férje sokadik kivándorlási kérelmét elfogadták, így 1964-ben követhette Esztert, aki 77 éves korában New York-ban hunyt el. Az első magyar építésznő hamvait családja hazaszállította és a Farkasréti Temetőben helyezte el. Fischer felesége halála után három évvel hazatért, csaknem két évtizeddel később bekövetkezett halála után Pécsi Eszter mellett lelt újra nyugalomra.

2018. március 8-án, Pécsi Eszter születésének 120. évfordulóján is boldog nőnapot kívánunk. Éljenek a nők!

Borítókép forrása: epiteszforum.hu